Pár nappal ezelőtt röppent fel a hír, hogy egy nemzetközi állatmentő szervezet az IFAW, önkéntesek segítségét kéri, a bozóttüzekben megsérült koalamacik számára.

A segítség jelen esetben pedig az, hogy sajátkezüleg vagy géppel védőkesztyűt varrjunk a már megsebesült állatok számára. Ezek a kis élőlények ugyanis csak a földön tudnak a tűz elől menekülni, ahol rendre megégetik magukat. A sebeket vastagon gyógykrémmel kenik be, bekötözik, majd utána kerül rá a kis mancsukra az 'ajándék' kesztyű.

Olyan nagy népszerűségnek örvend az akció, hogy hirtelen számtalan kesztyű készült világszerte, így ezen felbuzdulva helyi szinten további hasonló megmozdulásokat szerveznek majd. Azért helyi szinten, mert mérlegelték, hogy sok esetben többe kerül a postázási költség, mint maga az elkészült viselet, ezért fel is hívták a figyelmet arra, hogy pénzbeli adományokat is szívesen fogadnak.

Nekem nagyon tetszik az ötlet. Márcsak azért is, mert egy végtelenül egyszerűen elkészíthető dologról van szó, amit feltételezem esetleg a hazai állatmentő ligák is fel tudnának használni.

Mi a nagyobbik gyerekkel felbuzdulva természetesen elkészítettük a saját verziónkat is. Hogy végül ki kapja meg, az egyelőre még kérdés, ha bárhol szükségét érzik, szívesen postázzuk! (...még úgy is, hogy egy koalamaci van rárajzolva, kesztyűvel a kezén :-) ) 

A szabásminta megtalálható az interneten, de bemásolom a hivatkozást, mert jó lehet ez még akár a házipatikában is ezekben a vírusos időkben fülmelegítőnek, vagy termo anyagból egy egyszerű téli kesztyűnek is a kisebbeknek. Ha esetleg valaki mégis a koalamacik mellett dönt, mindenképpen 100% pamutból készítse, hogy megfelelően tudjon lélegezni és gyógyulni a mancsuk.

http://www.ifaw.org/sites/default/files/default/KOALA-MITTENS-PATTERN-A4.pdf 

Arra azért készüljön fel mindenki, hogy ez nem egy fél órás menet, de 2-3 óra alatt még azoknak is elkészülhet, akiknek nincs a varrásban nagyon tapasztalatuk (ahogy nekem sem...).

Jó varrogatást mindenkinek!

Nálunk most mindkét gyerek beteg . Bár a kisebbiket le lehet kötni egy egyszerűbb játékkal is, a nagyobbnak már ki kell találni valami olyat, ami felkelti az érdeklődését és le is köti legalább 5 percre. Szeret 'alkotni', ahogy a legtöbb 3 év körüli, de rövid időn belül otthagy csapot-papot, hogy másik játék után nézzen.

Ezért ideális móka lehet a hűtőmágnes készítés. Több rövidebb folyamatrésze van, ezért pont annyi ideig kell vele foglalkozni, ameddig izgalmas a lurkóknak.

1. lépés - Kavicsgyűjtés

Ideális esetben ezt nem a betegség alatt intézi az ember, hanem a tavasztól őszig tartó időszakban a gyerekek által lelkesen összegyűjtött alapanyagok állnak rendelkezésre.

2. lépés - Festés

Bármilyen festék jó hozzá, a legegyszerűbb egy gyerekbarát vízfesték, továbbá kellenek még ecsetek.  Mi első körben az ovis jelet festettük meg, aztán ezen felbuzdulva következhetett a katicabogár, a pillangó, és innen már csak a képzelet szabhat határt. Ügyesebbek akár képkirakót is fabrikálhatnak a sok apró részből. A fetsék száradásáig pedig jöhet valami más játék vagy orrcseppezés, teafőzés és más 'finomságok'.

3. lépés - Lakkozás

Mi sima átlátszó körömlakkot használtunk, amit én vittem fel a felületre, de szigorú felügyelet mellett a gyerek is húzhatott pár csíkot. Én sokáig nem engedtem neki, mert abból indultam ki, hogy a lakk 'illata' általában fejfájást okoz (legalábbis nálam...). Amíg szárad, nyugodtan ki lehet tenni az ablakpárkányra, vagy az erkélyre. Gyorsabban is szárad és a lakkszag is kint marad. 

4. lépés - Mágnes ragasztás

Ehhez lehet vágható mágnescsíkot, vagy kisebb-nagyobb mágnesgombot használni attól függően, hogy mekkora a kavicsunk. Mi ragasztópisztollyal rögzítettük, de lehet pár csepp pillanatragasztóval is próbálkozni. A lényeg, hogy biztosan fogjon. És kész is van!

A gyerekek kreatív megoldásaiból lesznek később a legszebb emlékek!

U.i.: Ha már szinte kövünk van és nem is kavicsunk, a lakkozás után használhatjuk iratnehezéknek is!

Ahogy megláttam az ötletet az interneten, rögtön beleszerettem! Ilyen egyszerűen és gyorsan még soha életemben nem kötöttem sálat.

Manapság amúgy is divatosak a maxi-, illetve cső fazonok, ezzel a technikával pedig akár egy fél óra alatt elkészíthetünk egy egyszerűbbet. És tényleg…, bár nyilván, mint minden mást, ezt is lehet igény szerint cifrázni.

Pár héttel ezelőtt elhatároztam, hogy kipróbálom, de csak most volt rá lehetőségem, hogy megvalósítsam. Tévénézés közben kényelmesen meg lehet kötni akár bármit. A fázósak még takarót is köthetnek maguknak, feltéve, ha elég hosszú az alkaruk…;-)

Így Karácsony és Szilveszter után, ahogy ürül le a (jó esetben) durranásig megtöltött éléskamránk, jó ha odafigyelünk arra is, hogy a már megbontott és feleslegesnek tűnő, valamint a közeli lejáratú élelmiszerekből hogyan alkossunk valami újat, ami az ünnepek alatti ‘nagy zabálás’ után is felkelti az érdeklődést. Én sajnos édesszájú vagyok, ami erősen valószínűsíti, hogy a maradékokból elsősorban újabb édességeket gyártok… A szuper az egészben, hogy lehet úgy csinálni, hogy egészséges is legyen ( vagy legalábbis kevésbé káros…). Az alábbiakban két egyszerű és gyors receptet írok le. Egyszerű, mert gyakorlatilag csak össze kell keverni a hozzávalókat a megfelelő sorrendben, és gyors (a dermedési időket nem számítva), mert egyiket sem kell sütni!

Hát ez is eljött... Az új év lendületét meglovagolva, úgy néz ki, már az év első napján kipipálhatom a fogadalmaim egyik pontját, nevezetesen, hogy elkezdem írni egy rég áhított és dédelgetett álmomat, A blogot.